Művészeink

Pindroch Csaba

Pindroch Csaba 1972-ben született Salgótarjánban. 1997-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. Diploma után a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött, majd 2002-tól négy éven át a Vígszínház tagja. Ezt követően hosszabb ideig szabadúszó, majd a Vígszínháznál eltöltött újabb évadot követően 2012-től a Thália Színház színművésze.

Számos hazai tévéjáték és mozifilm főszereplője, szereplője. 2015-ben Vastaps-díjjal, 2017-ben Madách-díjjal, 2019. március 15-én Jászai Mari-díjjal jutalmazták munkásságáért.

Jelenlegi szerepei a Thália Színházban:

Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban

TÍZ KÉRDÉS, TÍZ VÁLASZ – Pindroch Csaba

1.) Mi a számodra legértékesebb értéktelen tárgyad?
A nagymamám által hímzett asztalterítő, amit be is kereteztem.

2.) Emlékszel még, mi volt a jeled az óvodában?
Kosár. Végigkíséri az életemet. Nagyon sokszor kaptam „kosarat” azóta is.

3.) Mi volt az a sportág, ami a legkevésbé/legjobban ment a suliban?
Legkevésbé a távolugrás, legjobban a kislabda dobás.

4.) Milyen tulajdonságot irigyelsz az ellenkező nemben, mit tanulnál el tőlük?
Elsősorban az anyaságot csodálom bennük, és a döntéseiket meghatározó intuíciós képességeiket.

5.) Ha három hónapot eltölthetnél valahol a világon, hova utaznál?
Három hónap túl hosszú, de három napra szívesen elutaznék Szibériába, a Jeges-tenger partjára.

6.) Ha az állatkertben egy egész napot egyetlen állat megfigyelésével kellene töltened, melyik állatot választanád?
A murénát.

7.) Melyik írótól olvastad a legtöbb művet (önszántadból), és melyik műve tetszett a leginkább?
Bartos Erikától olvastam fel a legtöbbször a Bogyó és Babócát, DE NEM ÖNSZÁNTAMBÓL :)

8.) Mi a számítógéped háttérképe?
A családom.

9.) Ha egy világszerte ismert emberrel találkozhatnál, ki lenne az, és mit kérdeznél tőle?
Magammal találkoznék tíz év múlva, és azt kérdezném, “Megérte?!” 20 év múlva pedig valamelyik gyerekemmel, és megkérdezném, tudna-e egy kis pénzt kölcsönadni?

10.) Milyen idézetet írnál ki a nappalid falára?
„Az élet nem olyan, amilyen, hanem amilyen lehetne.” (Cervantes)